Vasvár

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

A Kemeneshát és a Vasi-Hegyhát találkozásánál, a 8-as főút mentén fekvő, kevesebb mint 5000 fős kisváros. Vasvár határában talált leletek alapján feltételezik, hogy a környék már az őskorban is lakott volt. E honfoglalás idején jelentős település, az államalapítás idejére a későbbi, róla elnevezett Vas vármegye központja lett. A város honfoglalás kori védelmi jelentőségét mutatja az ezidőtájt épült, Római (Vasvári)-sáncnak nevezett, a mai város határában húzódó töltés. Nemrégiben a töltés Vaskapu nevű részét mint látványosságot felújították. Az egykori, honfoglalás kori váráról ma még nincs biztos adatunk. Vasvár elnevezése a kora Árpád-kori, környéki vaslelőhelyekkel, a vastermelési és raktározási, valamint a várispánsági funkcióival kapcsolatos. A vármegye államalapítás kori központján kívül a vasi esperesség, majd a vasvári káptalan székhelye lett, domonkos kolostora a XIII. század közepén épült. A középkorban jelentős volt a vár köré települt város, mely 1279-ben IV. (Kun) László királytól kapott városi kiváltságokat, s e rangját egészen 1423-ig megtartotta, mikor Zsigmond király a Gersei Pethő családnak adományozta. Ettől kezdve hanyatló földesúri mezőváros, melynek sorsát a török hódoltság pecsételte meg: 1532-ben a Bécs ostromára vonuló szultáni sereg a környéket dúlta, majd 1578-ban az állandósult veszély miatt a megyeközpont és a káptalan is a Rábán túli, biztonságosabb Szombathelyre költözött. A kolostort is elhagyták a szerzetesek, a város lakossága pedig lassan elszéledt. A földvár korábbi megsemmisülése miatt a káptalani templomot és a domonkos kolostort erődítették. A török korhoz kapcsolódó legjelentősebb itteni esemény volt a szentgotthárdi csata után, 1664. augusztus 10-én megkötött vasvári béke. A XVI. században újjáépülő Vasvár régi rangját már nem nyerte vissza, de mint mezőváros és uradalmi központ fontos szerepet játszott a Vasi-Hegyhát életében. A XIX. század közepétől Mária-búcsúiról vált szélesebb körben ismertté. A búcsújáróhelyet, a Szentkutat és a plébániát a XVII. század végén visszatelepült domonkosok vezették egészen 1950-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig. A nagyközségi rangú településen a XIX-XX. század fordulóján és a két világháború között zajlott le jelentősebb városiasodás, a járási központ szerepét is ellátó Vasvár ekkor nyerte el kisvárosi jellegét. A II. világháború után a fejlődése elakadt, és maga a vasvári járás is megszűnt. A település a városi rangját 1986-ban nyerte vissza, s központi szerepe ettől kezdve ismét erősödik. Vasvár ma elsősorban történelmi emlékeivel és természeti értékeivel hívja fel magára a figyelmet. Az idelátogatóknak kikapcsolódási lehetőséget kínálnak Vasvár évente ismétlődő kulturális eseményei. Minden év augusztusában kerül megrendezésre a Hegyháti Napok c. rendezvénysorozat, melynek keretében kiállítások, vásárok, koncertek, művészeti előadások valamint színjátszók és táncosok találkozói, előadásai kerülnek megrendezésre. Ehhez a rendezvénysorozathoz kapcsolódik augusztus közepén a Nagyboldogasszony búcsú. Szeptember elején pedig az ősi búcsújáróhelyről, a Szentkútról is nevezetes Mária-napi búcsút tartják. Nevezetességek, látnivalók: A kora barokk volt domonkos rendház. Épülete ma a Vasvári Helytörténeti Múzeumnak, a könyvtárnak és a művelődési központnak ad otthont. Legkorábbról 1254-ből maradt fenn róla írásos adat. A ma is látható épületet 1684-ben építették a középkori elődje falainak felhasználásával, majd 1928-ban emeletet építettek rá, s végül 1967-ben tovább bővítették. A Március 15. téren áll a Szent kereszt felmagasztalásáról elnevezett r. k. plébániatemplom. XV. században gótikus stílusban épült, majd Széchenyi György 1689-ben barokk stílusban átalakíttatta, homlokzatát 1912-ben és 1942-ben is átépítették, s ekkor átfestették az 1771-ből származó belső festését. A templom barokk berendezése a XVIII. századból való. Táncsics Mihály utcában látható a XIX. századi, késő barokk Nepomuki Szent János-szobor. A katolikus temetőben áll a késő barokk-klasszicista Nagyboldogasszony-kápolna, melynek a klasszicista vörös márvány főoltárát Ridmiller Ferenc faragta, oltárképét pedig Kuppelwieser festette 1846-ban. Látnivaló még a barokk egykori serfőzőház (a pincéjében lévő malátaszárító ipartörténeti emlék), továbbá a volt prépostsági lak és az udvarán álló egykori tiszttartói ház kora barokk, XVII. századi épülete. Végezetül e látnivalók után elsétálhatunk a Szentkút szomszédságában lévő csónakázótóhoz, ill. kirándulhatunk a Rába hangulatos árterére. Polgármesteri hivatal: 9800 Vasvár, Alkotmány u. 1. Tel.: 94/572-010; Fax: 94/572-011; E-mail: vasvar@axelero.hu

 Buja,  Csörnöc út,  Erdőslak,  Gersei út,  Györgymajor,  Kismákfa,  Nagymákfa,  Vasúti őrház,

volt serfőzőház
Vasvári Helytörténeti Gyűjtemény
domonkos templom és rendház
Szentkút-kápolna

Vasvár Látnivalók részletekkel