Tardona Leírás
A Bükk lábánál, a Tardonai-dombság nyugati szélén, festői környezetben elterülő község természeti, muzeális és turisztikai látványosságokkal. A községet 1240. augusztus 12-én kelt oklevél említi először. Ekkor ura a Kaán nemzetségbéli Gyula bán, akitől hűtlensége miatt IV. Béla elkobozta, majd Miklós gömöri alispánnak adta Zólyomban kelt adománylevelében Turduna néven. Később Dédes várának tartozéka és a Pálóczy család birtoka, kihalásuk után a rokon Perényiéké. A XVI. század második felében Török András zálogbirtoka, majd a Baskó családé. Később a Tiboldok és a Herencsényiek is részbirtokosok lettek. Eger eleste (1596) után hódoltsági terület lett, és adóját Hatvanba fizette. A reformáció hamar meghódította, Dédes leányegyháza lett. Önállóvá csak 1622-ben vált. A XVII. században a birtok aprózódásával egyre több birtokosa lett. A falu régi kőtemploma elpusztult, helyette 1732-ben fatemplomot emeltek, majd II. József engedélyével újból kőtemplomot építettek. Az 1875-ös tűzvészben temploma az iskolával együtt odaveszett. 1890-ben új templomot építettek, mely ma is áll. A férfiak régen főleg favágással foglalkoztak, még a szomszédos hegyekbe is átjártak dolgozni. A nők házi kendervászon-készítéssel foglalkoztak. A kender szárításához használatos kemencéket, a miléket itt-ott még ma is megtaláljuk a faluban. Külön érdekességet kínál a községben levő Jókai-ház, melyben a nagy magyar író az 1848-as szabadságharc után, 1849 augusztusától decemberig a Csányi családnál bujdosott. A ház a korabeli berendezés mellett a Jókai irodalmi értékeket is bemutatja (Aradi u. 1., tel.: 48/348-171). Az író járt az Örvény-kőn, emlékét az ott felállított Jókai-emléktábla őrzi. Itteni élményeit Az elátkozott család című regényében dolgozta föl. A település környékén igen sok karsztvizű forrás ered, így többek között az igen jó minőségű Hársas-forrás , melynek minősége vetekszik a gyógyvizekkel, és Jókai-víz néven kerül palackozott árusításra. Polgármesteri hivatal: 3644 Tardona, Kossuth Lajos u. 26. Tel.: 48/348-001