Szob

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

Több mint 2800 lelkes község a Börzsöny délnyugati lábánál, az Ipoly torkolatánál. Előnyös földrajzi fekvése miatt számtalan régészeti kultúra lelete került elő az őskőkortól egészen a népvándorlás idejéig. A környék legrégebbi régészeti emléke egy 30000 éves, a szeleta-kultúrából származó kőeszköz. Nagy telephelye volt itt a keltáknak, az egyik sírból előkerült, az akkori kereskedelemből származó kantharoszt (görög talpas, füles kancsó) a Nemzeti Múzeumban állították ki. A római korban II-IV. sz.-i kvád település volt a területen, a III-IV. sz.-ban pedig - a limes részeként - egy római erőd állt az Ipoly torkolatánál. A népvándorlás korából avar temető, a honfoglalás idejéből pedig számtalan tárgy és településnyom maradt fenn. Kézai Simon krónikája szerint a honfoglaló magyarok részben az itteni réven keltek át a Dunán. A település neve a Sobow, Sobek, ill. Szoboszló szláv eredetű személynevek becéző alakjából származik. Első írásos említése (Zup) 1086-ból, I. László megerősítő okleveléből származik. I. Lajos király 1355-ben Szob, Helemba és Letkés hajósainak vámmentességet biztosított a Dunán Pozsonytól Szalánkeménig, 1371-ben pedig a budaiakat megillető jogokat és kiváltságokat a szobiak is megkapták. A falu a török kor végére elnéptelenedett. 1685-ben pusztaként tartották számon, majd a lakosság pótlására a káptalan a Nyitra melletti birtokairól szlovákokat telepített be, akik a Duna mellé költöztek (a régi település a folyótól távolabb, az Ófalu dűlő területén feküdt). A kezdetekben szlovák többségű falu fokozatosan elmagyarosodott. A XVIII. sz. második felében felépítették a falu r. k. templomát. Az 1838-as nagy dunai árvíz Szobot sem kerülte el, 72 ház dőlt össze. A XIX. század derekán a Vác-Párkány-Pozsony vasútvonal megépítése nagy fellendülést jelentett a település életében (1920 óta határállomás). A XVIII. sz.-ban telepedett ide a németalföldi eredetű Luczenbacher család, akik jelentős szerepet játszottak a település fejlődésében. E család oldalági szülötte Luczenbacher János akadémikus, aki 1848-ban magyarosította a nevét Érdi János-ra. Szerkesztője volt a Tudománytárnak, a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, számos értekezést írt és régészeti feltárásban vett részt. A XIX. sz.-ban vasút- és hídépítésekben szerzett érdemeket a Norvégiából jött Gregersen család. 1883-85 között Szobon élt a Kodály család, a családfő volt a vasútállomás főnöke. Látnivalók: a Duna-parton áll a Luczenbacher-kastély. Először egy földszintes barokk kúria volt, majd a XIX. sz.-ban klasszicista, a XX. sz. elején pedig Alpár Ignác tervei alapján neobarokk stílusban átépítették és bővítették. 1931-tól 38-ig a francia lazarista rendé volt, majd nevelőotthon lett belőle. 1994-től újra a rend tulajdonába került, s benne működik a Szent László Gimnázium. Az általános iskola szomszédságában álló barokk r. k. templomot 1775-79 között építették. Szószéke, orgonája XVIII. sz.-i rokokó, főoltára pedig XIX. sz.-i klasszicista. A Szent László u. és az Árpád u. sarkán áll a XVIII. sz.-i Nepomuki Szt. János-szobor. A temetőkápolna neogótikus stílusban épült. A temető közelében Vir dolorum-szobor található. 1960-ban nyitották meg a Börzsöny Múzeumot, amely a hegység paleontológiai, régészeti leleteit, továbbá geológiáját, élővilágát (látható itt egy dioráma) és néprajzát (parasztszoba, használati tárgyak, szerszámok, népviselet) mutatja be. Az Árpád-korban 3 temploma is volt a falunak, melyek közül kettő a tatárjárás, egy pedig a törökdúlás idején pusztult el. Ez utóbbi romjai a Szt. László gimnázium udvara alatt találhatók. A tervek megvalósulása esetén Szob lesz a fejállomása a Börzsönyön átvezető kisvasútnak. Polgármesteri hivatal: 2628 Szob, Szent Imre u. 12. Tel.: 27/570-690, 27/570-691

 Bőszob,  Csákhegy,  Malomkert,  Malomvölgy,  Vasúti őrházak,  Verbicdűlő,

volt Lutzenbacher-kastély
Börzsöny Múzeum

Szob Látnivalók részletekkel