Kismaros Leírás
Területe már a rómaiak és a népvándorlás idejében is lakott volt. A mai Kismaros a törökdúlás és a Rákóczi-szabadságharc következtében tapasztalt elnéptelenedés miatt két hullámban, 1697-1771 között hazánkba települt német családokkal jött létre. A letelepedettek földet és 6 évi adómentességet kaptak. A község neve az 1781-ben nyomtatott Vályi-féle térképen szerepel először. Az 1700-as évek végére kb. 200-250 főnyi lett a település lakóinak száma, kialakult a szalagtelkes kétsoros főutca, majd a szőlőtermelő foglalkozást jelző pincesor. A templom a falu népének összefogásával 1827-re épült fel. Lakói a XX. sz. elejéig őrizték anyanyelvüket, szokásaikat és katolikus vallásukat. Az 1800-as években a falu szinte teljes mértékben önellátó volt, a század végére pedig a gazdák már Bécs városába vitték a szőlőt és a barackot. Ezt a békés fejlődést az I. világháború szakította meg, a háborút követően pedig jellemzővé vált a pestiek nyaraltatása. 1976-ban Kismarost Kóspallaggal és Szokolyával együtt Verőcéhez csatolták, majd 1990-ben ismét önálló lett. Kismaros - Szokolya-Királyrét vonalon jár a legismertebb börzsönyi kisvasút a Királyréti Állami Erdei Vasút. Elődjét erdészeti célokra 1893-ban (a hegységben elsőként) építtette Gróf Frenkensiesdorf Henrik, majd az 1950-es évek elejétől megindult a személyforgalom. Látnivalók: a műemlék jellegű klasszicista r. k. templom 1827-ből való, a templomhajóban Zakariás és Erzsébet XVII. sz.-i, védett barokk szobrai láthatók. A Dózsa György utcában, a templom körül található az 1830-as évek környékéről származó pincesor. A Falumúzeumban (Kossuth Lajos u. 21.) az Arcok, tárgyak Kismaros múltjából c. állandó helytörténeti kiállítás látható. Polgármesteri hivatal: 2623 Kismaros, Kossuth Lajos út 22. Tel.: 27/350-096
Kismaros Településrészek
Börzsönyliget,
Szuttaidűlő,
Vasúti őrház,