Dédestapolcsány Leírás
A Bükk hegység lábánál, a Bán-völgyében fekszik Dédestapolcsány. Két Árpád-kori tele pülés, Dédes és Bántapolcsány egyesítésével jött létre 1950-ben. A Bükk északi bővízű forrásaiból előtörő patakok közül a Bán az egyik legjelentősebb. Festői völgye településre ősidőktől fogva alkalmas, sűrűn lakott táj. Szűk völgye fölött keletre emelkedik a dédesi vár, melynek omladozó falai még ma is büszkén állnak az 579 m magas, csonkakúpszerű mészkőszirten. (A várat Nagyvisnyó vagy Mályinka felől lehet megmászni.) Dédes Borsod várának tartozéka volt a XIII. század elején, majd az Ákos nemzetség birtoka. Várát az Ákos nemzetségbeli Ernye bán építtette, aki a muhi-pusztai csatavesztés után élete kockáztatásával segítette IV. Béla menekülését. Leszármazottai azonban ellentétbe kerültek a későbbi királyi hatalommal, és fő- és jószágvesztésre ítéltettek. A faluban a várhoz tartozó jobbágyok laktak. Neve 1221-ben szerepel először írásos formában, melyet egy Dedus nevű várjobbágyról kapott. Közelében már a XIII. században pálos rendi kolostor és kezdetleges vashámor működött. A vár a XIV. sz. első felében királyi birtok lett, átépítették, megerősítették, majd adományként a Pálóczy család birtokába jutott. A XV. sz.-ban mezővárosi rangot kapott. 1438-ban Dédes várának rajta kívül még 1 város és 5 község (köztük Bántapolcsány) is tartozéka lett és jelentette a dédesi uradalmat. 1567-ben Hasszán temesvári basa ostroma ellen Bárius István kapitány és serege 15 napon át hősiesen védte a várat, azonban a hatalmas túlerővel szemben a védők tehetetlenek voltak. A kapitány a vár közepén lévő torony alá hordta minden puskaporát, és egy 33 m hosszú kanócot vezetett oda, mely lassú égéssel időt engedett az elvonulásra. Az éj leple alatt a védők elhagyták a várat, s a törökök üdvrivalgással rohantak be a nyitva talált kapun. A meggyújtott kanóc tüze elérve a puskaporhoz 400-nál több törököt röpített a levegőbe. Hasszán basa megtorlásul lerombolta a várat, ami többé nem is épült fel. A reformáció hatása nagy volt: a falunak 1576-ban már önálló egyháza volt, s a környék anyaegyházává vált. A XVIII. században erős katolikus megújulás volt, de a település megmaradt református többségűnek. Műemlék jellegű református temploma a XVII. század végén épült, a torony későbbi. A XIX. században épült római katolikus templom az egykori pálos kolostor helyén áll. Református temetőjében díszes, faragott fejfák vannak. Bántapolcsány neve szláv eredetű, eredetileg csak Tapolcsány volt. A XIV. században dédesi várbirtokként szerepel okiratokban. A Pálóczyak birtoka volt, majd kihalásuk után Perényi Péteré lett. Dédes vára pusztulása után Putnok várának tartozéka, majd 1568-ban Daróczy Máté birtoka lett. Hamarosan török kézre került, később még a Daróczyak az urai, majd a XVIII. században a Szentmiklóssy családé. A reformáció idején a dédesi egyházhoz tartozott. Református temploma 1769-ben épült késő barokk stílusban, azóta átalakították. Sík famennyezetét magyaros, festett minták díszítik. A község kedves színfoltjai a régi lakóházak. A Petőfi u. 14. alatt egy keménycserép-magángyűjtemény található (Tel.: 48/340-185). A falu határában fekvő Lázbérci-víztároló a horgászoknak kínál időtöltést. Érdeklődni a 30/303-2349-es telefonszámon lehet. Az Upponyi-szorosba az Országos Kéktúra, az Upponyi-hegységbe a Szalamandra tanösvény invitál. Tourinform-iroda: 3643 Dédestapolcsány, Petőfi Sándor u. 21. Tel.: 48/340-013 Polgármesteri hivatal: 3643 Dédestapolcsány, Petőfi Sándor u. 21. Tel.: 48/501-030